BIZONYÍTÉKOK AZ ISZLÁM KORAI JELENLÉTÉRE MAGYARORSZÁGON

Árpád-kori muszlim lakóházakat találtak Hajdúböszörményben

Ramadán előtt nem sokkal adta hírül a vidéki sajtó (haon.hu) Magyarországon, hogy Hajdúböszörményben kiásták az első olyan Árpád-kori lakóházat, amely immár nagy valószínűséggel bizonyítja/bizonyíthatja, amit a „Magyarok és az iszlám” című könyvünkben http://pte.academia.edu/EbubekirFerenci/Books/821967/Magyarok_es_az_iszlam is kifejtettünk: a Kárpát-medencei történelmi nagy Magyarország területén iszlám vallású lakosság is élt.

A szakirodalom (a történészek, a kutatók szűk köre) ugyan korábban is tudott írott forrásokról, a magyarországi muszlim népesség létezéséről és azok fontos szerepéről az Árpád-házi királyok (pénzügyi, gazdasági és katonai) hatalmának megőrzésében betöltött jelentős, és elévülhetetlen szerepéről, a közoktatásba, a köztudatba (annak egyoldalú keresztény-zsidó szemlélete, felfogása miatt) azonban nem kerülhetett be ez az információ. Magyarországon sem az általános-, sem a középiskolákban, sem az egyetemeken, főiskolákon mindmáig nem tanítják, hogy az ország történelmében (a honfoglalás, az államalapítás, illetve később a királyság hatalmának biztosítása, megőrzése terén) milyen fontos tényező volt az iszlám vallású népesség.

Mint korábban másutt már leírtuk: „Manapság egyre több olyan bizonyíték kerül elő, ami igazolja, hogy hosszú évszázadokon keresztül a magyarországi történészek, társadalomkutatók, illetve más tudományágak művelői is félrevezették az ország lakosságát, becsapták a hozzájuk képest kevésbé tájékozott jónépet. Megtehették, hiszen miközben az ország lakóinak döntő többsége mással volt elfoglalva (szántott - vetett - aratott, vagy éppen másutt dolgozott, hogy a saját és mások megélhetését biztosítsa), csak keveseknek adatott meg, hogy a régmúlt eseményeivel és azoknak magyarázatával foglalkozzanak. Az írástudók nagy része pedig arra használta fel ezt az előnyt, hogy saját érdekeik, felfogásuk, vagy éppen politikai (esetleg vallási) elkötelezettségük szerint formálják a közvéleményt: eltitkolják, vagy éppen megmásítsák a tényeket.”

Az Árpád-kori iszlám vallású népesség tagjai azok, akiket hol izmaelitáknak, hol böszörményeknek, esetleg kálizoknak, vagy szerecsenyeknek, (szaracénoknak) neveznek a régi forrásokban. Mesterházi Károly szerint például az izmaelita szó tulajdonképpen az arab népek összefoglaló latin neve volt. Később aztán minden muszlimot így neveztek. Elsőként (valószínűleg) az 1196-ban, az Imre királytól származó eszéki vámkiváltságát biztosító oklevelében szerepel a nevük. De például az 1215-1222. évek közötti váradi tüzes-vas próbákon (Váradi Regestrum) felvett jegyzőkönyvekben is fennmaradtak a nyírségi böszörmények nevei: Taksza, Péntek, Eliah, Ibrahim stb. Másutt pedig azt olvashatjuk, hogy a „Nyíri izmaeliták: Illyés és Péter, mások tanubizonyságára is támaszkodva, ispán Bánk bíró meg Bola poroszló előtt tolvajságról vádolák a Salamon falvabeli Jánost, Kosztát és Mikót. Ezeket meg is égette a vas.” Megint másutt azt olvashatjuk, hogy „A Váradi Regestrum az 1219. évből, a 41. § alatt a következő istenítéletről ad beszámolót: „A nyíri izmaeliták által vádlott vámosi és tapolcai jobbágyok tisztázzák magukat: Illés és Péntök nyíri szaracénusok kezet fogva több másokkal rablásról vádlották Márton ispán vámusi jobbágyait…” http://bazleveltar.hu/news.php?item.20.2

A Szalay-Baróthy szerzőpáros írja (könyvének „Köz- és műveltségi állapotok az Árpád-házi királyok idejében” - című fejezetében), hogy mikor az izmaeliták Magyarországba jöttek, már muszlimok voltak. Illetve azt is tudjuk, A Szalay József – Baróti Lajos: A Magyar Nemzet Története című munkája (és persze más források) nyomán, hogy „az Árpád-kori forrásokban többnyire ismaelita vagy saraceni néven emlegetett, magyarul böszörményeknek nevezett” magyarországi muszlimok eredete még a magyarság dél-oroszországi történetére nyúlik vissza. A kazár birodalomban, amelybe a 830  körüli  időkig köztudomásúan a magyarság is beletartozott, már a 8. század óta kulcsszerepet játszott részint, mint katonaelem – a kagán testőrsége –, részint, mint kereskedő és kincstári jövedelemkezelő réteg, ez a vallási hovatartozását illetően egyértelműen az iszlámhoz köthető népcsoport.

Visszatérve tehát az eredeti tudósításra, amely beszámol róla, hogy Hajdúböszörményben ugyanazon a területen már 1979-ben találtak az Árpád-kori faluhoz tartozó régészeti objektumokat. „Az akkori ásatás M. Antalóczy Ildikó régész nevéhez fűződik, ő négy évig dolgozott a szóban forgó helyen. Később Hajdú Zsigmond és Nagy Emese Gyöngyvér régészek is ásattak ott. Mindegyik esetben egy középkori falu nyomait találták meg. „Több évtizedes múltja, története van tehát a terület régészeti feltárásának, és a megtalált objektumokat különös jelentőségűvé avatja, hogy az Árpád-kori Magyarországon élő muszlimok kutatásával foglalkozó történészek hosszú ideig, pontosabban az M. Antalóczy-féle ásatásig csak írott forrásokra hagyatkozhattak.” - olvasható a lap tudósításában.

Diákok a hajdúböszörményi ásatáson. Tervek szerint ide épül majd az iskolájuk új tornaterme.

A korábbi ásatások anyagai, következtetései épp úgy nem kerültek be eddig a köztudatba, mint a többi, az Árpád-kori iszlám vallású népességről szóló fentebb említett többi információ. A régészeti feltárásról tudósító vidéki lap szerint, 1979-ig a magyarországi muszlimokhoz még közvetve sem lehetett régészeti emlékanyagot kötni. Egy a Déri Múzeum Évkönyvében 2003-ban megjelent tanulmányból, pontosabban a tanulmánynak a világhálón közzétett részletéből – tudhatjuk mindezt. Sajnos ennél több, az Árpád-kori falu muszlim lakóival kapcsolatos információt nem közöl a lap, és a feltárt (vagy eddig a feltárással kapcsolatosan nyilvánosságra hozott) emlékanyaggal kapcsolatosan sem lehet több az iszlám történelem szempontjából lényegeset megtudni egyelőre.

Felsorolva a mostani mintegy kétezer négyzetméteren végzett ásatás hozadékát a lapnak nyilatkozó, Szolnoki László elmondta, hogy megtaláltak nyolc nagy méretű, földbe mélyített veremházat (lakóházat), négy fedett, földbe mélyített műhelyt (vagy raktárhelyiséget), két kutat, mintegy ötven agyagnyerő gödröt, tároló vermet és árkot. Rengeteg kerámiatöredék, fém-szerszám (például kovács fogó, sarlók, kések), kengyel, sarkantyú, patkók, vaskulcsok, vas-, réz- és ólomveretek, mérlegsúlyok, ezüst és bronz gyűrű, karperec, hajkarika – került elő. Találtak negyvenhárom teljesen ép és négy töredékes, többségében ezüst pénzérmét, továbbá nyílhegyeket és íjcsontokat is.

A régészeti leletek a szokásosak, a ritka bennük az, hogy régész találta meg őket, ráadásul házban, műhelyben, gödörben, ami így kiváló időhatározó. Különlegessé pedig az teszi őket, hogy ennyi minden (például öt ólom mérlegsúly) megmaradt egy ilyen kis területen. El lehet képzelni, mi lehet még a földben, ha ennek a lelőhelynek, a feltehetően nagy kiterjedésű középkori falu területének csak mintegy fél százaléka van még megkutatva, körvonalazta a régész a június 7-én befejezett ásatás jellegzetességét. A régészeti leleteket a tisztítást követő restaurálás és leltározás után a böszörményi múzeumban helyezik el - adta hírül a lap az említett beszámolójában.

(A haon.hu alapján)

© Ebubekir D. FERENCİ

demirPRess

İstanbul

TÜRKİYE

 

Magyarországi muszlim népek

A történelem során Magyarországra betelepült, vagy ott élt, illetve onnan elszármazott muszlim népek voltak:
az alánok, a bercelek, a besenyők, a bolgár-törökök, a bosnyákok, a böszörmények, az izmaeliták, a jászok, a kálizok, a kazárok, a kunok, a magyarabok (magyarábok), a magribi arabok (berberek), az oszmán törökök, a szabírok (v. szavírok), a szaracénok, (v. szerecsenek), az onogurok, (ogurok, úzok vagy oguzok), a vardarióta törökök.

Besenyők
A besenyő – vagy más néven pecseneg – ázsiai származású kipcsak török nyelvű oguz-török nép, amely eredetileg az Altaj-hegység és a Bajkál-tó közötti területen élt. Központjuk felte­hetően a Szelenga völgyében lehetett. A besenyő az első kip­csak-török nyelvet beszélő nép a történelemben. Egy kínai forrás – a Szuj-su – egy Taskent-vidéki törzset pejzsunak nevez, egy 8. századi tibeti nyelvű ujgur követjelentésben pedig be-csa-nag törzsről értesülünk, amely már azonos a besenyők saját nevükkel a becseng/pecseng-el. A besenyők ősei a az ujguroktól 745-ben elszenvedett vereség, majd a Nyugati Türk Birodalom bukása – 840 után – nyugatra, a „tarka lovúak” földjére vonultak, akiknek törzseivel szövetkeztek. Ezután jött létre a besenyő törzsszövetség a két nép, az Aral-tó fölött lakó „tarkalovúak” és a besenyők egyesüléséből. Mégpedig úgy, hogy a besenyők átvették a „tarkalovúak” szervezeti formáit. A Talasz-vidéki karlukok, az Aral-vidéki oguzokkal és a kimekekkel szövetkezve 893-ban legyőzték a besenyőket, így a besenyőknek nem maradhatott más választásuk, mint a nyugatra való menekülés. Nagy részük ezután Közép-Ázsiában és a Fekete-tenger északi sztyepvidékén élt, majd az Urál és a Volga közötti terültről a kazárok nyomására átkelt a Volgán és az Etelközben telepedett le. Abu Ubajd al-Bakri muszlim földrajztudós leírásából tudjuk, hogy a 988-997 közötti kilencéves háború idején vették fel az iszlámot. Mintegy 150 Árpád-kori helység nevéről tudjuk, hogy besenyő eredetű. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi muszlimok legnagyobb számát valószínűleg a besenyők jelentették.

Kazárok vagy kozárok
A török nyelvű kazárok eredete ismeretlen; minden ismert adat (Agathiae Scolastici, a Raven­nai geográfus stb.) arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabirok, a kaukázusi onogurok, a kálizok (horez­miek) és a barszilok (bercelek) törzseiből ötvöződtek, akik viszont a „hun népek közé” tartoztak. Más nézet szerint vi­szont, a kazárok az ujgurok nyugatra vándorolt kaszar nevű törzse. A nyugati türk birodalom összeomlása után, 630 körül, a kazárok önállósították magukat és a kazár uralkodó felvette a kagán nevet, szövetséget kötöttek az alánokkal és más népekkel. Így a kazárokhoz – a türk kazárokon – kívül iráni nyelvű kálizok (korozmák), alánok (eszlárok, varsányok), bolgár szuvarok és öt­vözőelemük, a bercelek (barszilok) is tartoztak. A Kazár Birodalom említett népeinek nagy része az iszlám vallást követte. A magyarok ősei szövetségesei voltak a kazároknak, akikkel együtt harcoltak, illetve Levedi vajda kazár hercegnőt kapott feleségül a kazár uralkodótól.
Forrás: Iszlám kislexikon