Bejegyzések
Bem József, más néven Bem apó (eredetileg: Józef Zachariasz Bem) Tarnówban, Galíciában született, 1794. március 14-én. A magyar szabadságharc bukása után Törökországba menekült és 1849. szeptember 17-én áttért az iszlámra.
Egy ideig Konstantinápolyban irányította az oszmán-török hadsereg modernizálását, majd Murad (Murat) pasa néven, a mai Szíria területén fekvő Aleppó kormányzója, katonai helytartója lett. Itt hunyt el, 1850. december 10-én. Sírfelirata a következő volt: „A dicső Murat pasa, aki menedéket talált a török udvarnál, megtagadta előbbeni vallását és mohamedánná lett. Szerencsések az anyák, kik olyan gyermeket hordanak méhükben, mint ő volt…” A muszlimmá lett magyar szabadsághős halála utáni sorsa is tanulságos: Maradványait 1929. június 20-án exhumálták majd, június 22-én az Isztambul-Szófia-Belgrád-útvonalon át Magyarországra, azt követően pedig vonaton Tarnówba szállították. Ott már készen állt egy mesterséges szigeten, a hat korinthoszi oszlopon álló díszes kőszarkofág. Erre a sajátos megoldásra – a korabeli források szerint – azért volt szükség, mert miután Bem az emigrációban áttért az iszlám hitre, a „lengyel katolikus püspöki kar állásfoglalása szerint hamvai nem nyugodhattak a megszentelt lengyel földben!”
*
Bem József vallásosságáról, illetve a magyar emigránsoknak köszönhető kapcsolatok mikéntjéről egyebek mellett „Fiala János 1848-49-i honvéd alezredes emlékiratai az emigrációból” című munkából tájékozódhatunk.
Fiala azt írja:
…Az a tapintat, amelyet Bem mindenkor tanúsított a Próféta vallása iránt, köztudattá lett s nagyban hozzájárult nevének, nimbuszának a török közvélemény előtti megerősödéséhez. Bem, például szigorúan betartotta a böjtöt, ramadánkor napkeltétől napnyugtáig sem nem evett, sem nem ivott. Menekült társai közül többen is győzködték, hogy a kitartó böjtölésnek esetleges rossz következményei lehetnek, de Bem megnyugtatta őket: „Az én házamban a magam személyén kívül senkit sem kényszerítek a böjt megtartására.” Büszke természetéből mindenfajta képmutatás hiányzott. Állhatatos maradt elhatározásaiban, és időről-időre megjelent valamelyik mecsetben, dzsámiban, hogy ott a többiekkel együtt imádkozzon. Élete végéig mélységes szeretetet, megbecsülést vívott ki a maga számára a muszlimok társadalmában. Halála után a sejkek egész sora fohászkodott érte Allahhoz. Neve az egész Keleten ismertté vált. A sivatagban nem létezik olyan törzs, amelyik nem a legnagyobb tisztelettel emlegetné Murad pasa nevét. Tetteiről legendák egész sorozata kering a muszlim világban és állítólag „Magyar vezír”-nek is emlegették.
Kinizsi István: A „sánta huszár” naplója. (Történelmi emlékek az 1848-1849-es magyar szabadságharc katonáinak emigrációs életéből - II. kiadás, IMPRESS, Marosvásárhely, 1999.) című munkájában ezzel kapcsolatosan a következőket írja: „Kossuth határozottan ellene volt az iszlámra térésnek, s kinyilatkoztatta, hogy inkább halni kész. Ellenben Bem, Kmetty, Guyon és Stein tábornokok, Divicsek, Baróthy, Weppler, Kiss Józsi, Tűköry, Derecskei s többen a tisztek közül, az altisztek és a legénység egy részével, a lengyelekkel együtt (olaszra egyre sem emlékszem), mintegy háromszázan, Zia pasa előtt kijelentették, hogy muzulmánokká akarnak lenni, s kapott ezek mindegyike egy szép vörös sipkát (fez), egy csibukot, s ami a legfőbb volt: rangjához illő szállást és fizetést.”
…Az a tapintat, amelyet Bem mindenkor tanúsított a Próféta vallása iránt, köztudattá lett s nagyban hozzájárult nevének, nimbuszának a török közvélemény előtti megerősödéséhez. Bem, például szigorúan betartotta a böjtöt, ramadánkor napkeltétől napnyugtáig sem nem evett, sem nem ivott. Menekült társai közül többen is győzködték, hogy a kitartó böjtölésnek esetleges rossz következményei lehetnek, de Bem megnyugtatta őket: „Az én házamban a magam személyén kívül senkit sem kényszerítek a böjt megtartására.” Büszke természetéből mindenfajta képmutatás hiányzott. Állhatatos maradt elhatározásaiban, és időről-időre megjelent valamelyik mecsetben, dzsámiban, hogy ott a többiekkel együtt imádkozzon. Élete végéig mélységes szeretetet, megbecsülést vívott ki a maga számára a muszlimok társadalmában. Halála után a sejkek egész sora fohászkodott érte Allahhoz. Neve az egész Keleten ismertté vált. A sivatagban nem létezik olyan törzs, amelyik nem a legnagyobb tisztelettel emlegetné Murad pasa nevét. Tetteiről legendák egész sorozata kering a muszlim világban és állítólag „Magyar vezír”-nek is emlegették.
Kinizsi István: A „sánta huszár” naplója. (Történelmi emlékek az 1848-1849-es magyar szabadságharc katonáinak emigrációs életéből - II. kiadás, IMPRESS, Marosvásárhely, 1999.) című munkájában ezzel kapcsolatosan a következőket írja: „Kossuth határozottan ellene volt az iszlámra térésnek, s kinyilatkoztatta, hogy inkább halni kész. Ellenben Bem, Kmetty, Guyon és Stein tábornokok, Divicsek, Baróthy, Weppler, Kiss Józsi, Tűköry, Derecskei s többen a tisztek közül, az altisztek és a legénység egy részével, a lengyelekkel együtt (olaszra egyre sem emlékszem), mintegy háromszázan, Zia pasa előtt kijelentették, hogy muzulmánokká akarnak lenni, s kapott ezek mindegyike egy szép vörös sipkát (fez), egy csibukot, s ami a legfőbb volt: rangjához illő szállást és fizetést.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.