ELFELEDETT KELETI MAGYARSÁG

Muszlim rokonság

Az ázsiai füves pusztákon (sztyeppeken) vándorló népek valamikor mind együtt életek - egy a mai állam vagy ország fogalmától eltérő kötelékben - a Keleti Hun Birodalomban. A magyarság, mely akkoriban 16 törzsből állt, itt került kapcsolatba a török népekkel, az együttélésből faji, rokoni és nyelvi kapcsolat is született. Ez utóbbiról tanúskodnak a közös szavaink, melyeket a magyar és a török nyelvekben, dialektusokban, nyelvjárásokban egyaránt megtalálhatók. A magyar nyelv így nemcsak a törökországi törökkel rokon, hanem az azerbajdzsánnal, a tatárral, a türkménnel, a kazakhhal, a kirgizzel, az üzbéggel és az ujgurral. (Ez utóbbit Kína nyugati részén Hszincsiang [Xinjiang] tartományban, vagyis a őslakos ujgurok nyelvén, Kelet-Turkesztánban beszélik.) De ide sorolhatók olyan nyelvek is, mint például a csuvas, a jakut, vagy a nogaj is. Sőt, találtam a magyarral azonos szavakat a kurd nyelvben is. (Pl. saz = száz azaz 100!)
A magyar és a török nyelv hasonlóságáról érdemes pl. megjegyezni: „Ami náluk kapı, az nálunk kapu; az ő elmajuk, arpajuk, teknejük, baltajuk nálunk alma, árpa, teknő, balta; a török biçak (bicsak) magyarul bicsak; çizme (csizme) csizma; pabuç (pabucs), papucs; kalpak, kalpag; a török deve, deli, haraç (haracs), kayısı (kajiszi), katran - nálunk teve, deli, harács, kajszi, kátrány. Náluk kepenek, nálunk köpönyeg; náluk pide, nálunk pite, az ő sarmajuk (szarma), dolmajuk nálunk is szárma, dolma. A koçanra (kocsan), leventre, mahmurra, ormanra, keçire (kecsi) nálunk kocsányt, leventét, mámort, ormánt, kecskét mondanak. A tabur magyarul tábor; a tepsi (tepszi) tepsi; a tezek tőzeg. Náluk cep (dzsep), nálunk zseb; az ata atya; az ana anya; a tavuk tyúk; az arslan (arszlan) oroszlán; a bağa (baa) béka; a boğa (boa) bika, a çadir (csadir) sátor; a çali (csali) csalit; a çarik (csarik) saru; a çok (csok) sok; a küçük (kücsük) kicsi; a kazan kazán; a koç (kocs) kos; a dana tinó; a kendir kender; a toplu toklyó; a satici (szatidzsi) szatócs; a sakal (szakal) szakáll,  az öküz ökör - és még mennyi, de mennyi szó…” Ezeknek az azonos szavaknak a többsége igen régi magyar-török nyelvi kapcsolatra utal, egyben cáfolva is a Magyarországon tanított (és sajnos itt Törökországban is az állami oktatásban kritikátlanul elfogadott) finn-ugor elméletet. A török éppen úgy ragozó nyelv, a magyarhoz hasonló nyelvi logikával, mint a magyar.
Visszatérve az eredeti témánkhoz:
A 16 törzsből mindössze 7 magyar és 3 kabar muszlim törzs vándorolt a Kárpát-medencébe. Ez a 10 törzs (török nyelven – on), adta a nevét az onugoroknak, a 10 ugor törzsének. Az ujgurok, az ujgur törökök legalábbis így tudják. Történészük, Mukliszi Yuszufbek szerint a nyugatra távozott magyar törzsek rokonai az ujguroknak. A magyarság másik része a Kaukázusban talált otthont magának. A római katolikus pápák levelei bizonyítják, hogy a Kárpát-medenceihez hasonló önálló magyar államot alapítottak, amely a mongol támadásig fennállt. Később a kaukázusi magyarság szétszóródott: nyomaik azonban fellehetők, a dagesztáni, az azerbajdzsáni, grúziai, majd valamivel később a trapezunti (mai tarabzoni) területeken. Ahol a Török Köztársaság kikiáltása előtti időkben, több magyar helységnév is ismeretes volt. Például Magyarkút (macarkuyu = madzsarkuju) és hasonlók.
Érdemes megjegyezni azonban, hogy nem minden magyar törzs vándorolt máshova. Voltak olyan magyarok is, akik „Magna Hungáriában” maradtak. Velük elvileg találkoznia kellett volna Juliánusz barátnak is, amikor 1235-36 telén a keleti magyaroknál járt.
Egy tatár kutató néhány évtizeddel ezelőtt a Káma-torkolat környékén magyar vonatkozású sírkövet talált. A jelentős tárgyi emléknek számító leleten arab írással jegyezték fel, hogy az elhunyt apját „Madzsar”-nak hívták. Ez egy nagyon jelentős lelet, amely egyértelműen bizonyítja, hogy ezt az elnevezést a török és az arab nyelvben egyaránt használták ránk. Mint fentebb idéztük: népnevünk arabul, az erre a nyelvre jellemző három hanggyökös arab szóﺍلمجر al-madzsar, megtalálható számos keleti forrásban, régi feljegyzésben. Például a madzsar nevet 930 táján Ibn Ruszta, a 982-983 között készült Hudúd al-álam című arab munka és 1050-1053 között Gardézi használja. A kutatók szerint a madzsar (vagy egy másik írásmód szerint: madzsagar) elnevezés a türk származású kazároknál is a magyarok elnevezésére használt népnév volt.
A Káma-torkolat környéki Csisztopol temetőjében talált sír felirata viszont cáfolja azt a korábbi hiedelmet, hogy a keleti magyarság a mongolok inváziója után teljesen kipusztult volna. Hiszen több mint fél évszázaddal később az „őshazában” még éltek magyar muszlimok! Az 1311-ben elhunyt személyről egyértelműen tudjuk, hogy muszlim volt, illetve az iszlám vallás szabályai szerint temették el. Erre bizonyíték az arab betűkkel, de nagyrészt török nyelven írt sírfelirat, amely egy Korán-idézettel kezdődik, majd dicsérettel emlékezik meg az elhunyt tulajdonságairól. Elmondja, hogy az elhunyt tudósokat nevelt, szerette a vallásos embereket, mecseteket építetett, és jótéteményeket gyakorolt. Iszmailnak hívták, és Madzsar Radzsab fia volt. (Török írásmód szerint Ismail Recepoglu al_Macar) A radzsab (vagy Recep) muszlim hónapnév, az elhunyt apját erről a (hetedik muszlim) hónapról és nemzetségéről, a „madzsarról” nevezték el. Vagyis az elhunytnak már az apja is az iszlám vallás követője volt.
Magyarok nyomait más keleti – többnyire török nyelvet használó – országban is fellelhetjük. Így például az ázsiai füves pusztákon is maradtak keleti magyarok, akik falvakba tömörültek. Elnevezésük a "madjar" vagy "madijár" (Ϻадияр – ماديار) formában ugyancsak megtalálhatóak a múlt évben felfedezett sírköveiken. A cirill betűs írás mellett megjelenő arab feliratok és a félhold jelzi, hogy ezek a magyarok is muszlimok voltak. Valószínűleg kipcsak magyarok, akik az ugyancsak keleten maradt kunok, kipcsak törzséhez csatlakoztak, de magyarság tudatukat évszázadokon át megőrizték.
Egyelőre keveset tudunk a Délnyugat-Mongóliában élő mongóliai magyarok-ról, akik magukat magarnak nevezik. Hagyományaik szerint népük többi része az időszámítás utáni 7-8. században azért vándorolt nyugatra, mert nem akart háborút vesztve, leigázottan ott tovább élni. Ezen kívül Nepál középső-nyugati részén is élnek magukat „magarok”-nak nevező magyarok, akik valószínűleg Közép-Ázsia vagy Mongólia felől érkeztek mai szálláshelyükre, Usbang környékére, nyugat felöl kerülve meg a Tibeti-hegységet. Függetlenségüket a 18. századig megőrizték. Mai hivatalos lélekszámuk 274.000; hét törzsre oszlanak; ősi írásuk az akarika szótagírás. Sírjaikra kopjafákat helyeznek…
Mindebből látható, hogy bőven lenne még mit kikutatni, pontosítani keleten is. Ehhez azonban a kutatásokra vállalkozó magyar fiataloknak – egyebek mellett – a törökség nyelvét, szokásait és társadalmi, néprajzi és vallási hagyományait kellene megtanulnia. Addig, amig nem késő, mert a világ itt keleten is gyorsan változik, és a globalizáció miatt sokminden megy veszendőbe!