Az iszlám vallás Magyarországon

Nyolc éve, 2001-ben, még Pécsett írtam azt a cikket, amit alább mindenféle változtatások nélkül közlök. A Kids Magazinban megjelent írás csupán egy rövid kis összefoglalója volt a témának, amelyhez időközben több ezer oldalnyi információt gyűjtöttem. Most is – időm nagy részében – ezek rendszerezésével, pontosításával, bővítésével foglalkozom. Illetve elkezdtem egyes fejezetek fordítását is. Az első 8-10 oldalas összefoglalót megküldtem pár szakembernek. Épp a minap kaptam visszajelzést, hogy az egyik fordítást elolvasta a címzett…

Az iszlám és a nyugati civilizáció közös tőről fakad. A muszlimok a Mohamed próféta színrelépése óta ismerik ezt, de a nyugati világ bizonyos „ideológusai” valahogy nem tudnak, és talán nem is igazán akarnak a dolog felett napirendre térni. A múltban és napjainkban is, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy befeketítsék a muszlimokat, hamis színben tüntessék fel, barbár és agresszív vallásnak láttassák az iszlámot. A cél – amelyben a hitelességet legkevésbé sem értékelő egyes médiaeszközök is közreműködnek, felszínes, leegyszerűsített, vagy nem egyszer célzatos beszámolóikkal – az, hogy megteremtsék, vagy életben tartsák a bizalmatlanságot, a félelmet a muszlimok és az iszlám vallás iránt.
A magyarságnak a muszlim világgal való kapcsolata már népünk őstörténetében kimutatható. A korabeli bizánci források mellett, arab és perzsa történészek és utazók is beszámolnak arról, hogy már akkor, amikor elődeink még a Fekete- és az Azovi-tenger északi partvidékén, Levédiában laktak, békében együtt éltek az iszlám vallás követőivel. Sőt, a magyarság a honfoglalás után is sokáig beletartozott ebbe az arab kereskedelemi vérkeringésébe. Bőségesen tanúskodnak erről a honfoglalók sírjaiban talált dirhemek, melyek között 930 táján vert is akad., A magyarok 943-944. évi konstantinápolyi kalandozásáról szólván például Masz'údi említi, hogy a magyar seregben számos muszlim harcos is volt.
Később, a honfoglalás után pedig al-Garnáti arab utazó, aki 1150-ben érkezett Magyarországra, számol be arról, hogy élnek itt maghribi és hvárezmi muszlimok, akik harcosokként (íjászként, várvédőként) a magyar király II. Géza (1141-1162), szolgálatában állnak. Megemlíti, hogy nyíltan vallják az iszlámot, és hogy elég sok mecset van az országban. Jákút ar-Rúmi muszlim tudós, geográfus (1179-1229) leírja, hogy 1220-ban a szíriai Aleppóban találkozott magyarországi muszlimokkal, és megjegyzi, hogy két részüket ismeri: a basgird (muszlim) és a hunkar (nem muszlim) népességet.
A honfoglalás utáni magyarság szoros kapcsolatát mutatja az iszlám világgal - például - a koronázási ékszerek közül a jogar feje, amely hegyikristályból készült és oldalait három metszett oroszlán díszíti. Minden valószínűség szerint a Fátimida-kori Egyiptomból származik, és a késő 10. vagy pedig a 11. századra datálható. Egyes kutatók szerint a magyar korona rekeszzománc lemezei is közvetett iszlám hatásokra utalnak. Más források szerint sokkal valószínűbb és szembetűnőbb azonban az iszlám művészettel való kapcsolat a Monomachosz koronán, amely 1042 és 1050 között készült Bizáncban, s amit feltehetőleg Konsztantinosz Monomachosz császár adományozott I. András királynak (1046-1061).
II. András, majd IV. Kun László idején már politikai bonyodalmakhoz vezetett a muszlimok térnyerése. Így csakhamar szigorúan felléptek ellenük, majd a különféle kényszerítő intézkedések után egy idő múltán ők is katolizáltak és beleolvadtak a keresztény magyarságba. Ezt követően muszlimok nagyobb számban az oszmán török hódítókkal érkeztek ismét az országra. A 150 évig tartó hódoltság ideje alatt az ország középső részén az iszlám volt az államvallás. A törökök nem voltak hitükben vakbuzgók és nemcsak megtűrték maguk között, de nem is üldözték a más vallások híveit.
A muszlim által lakott helyeken virágzott az ipar, a kereskedelem, fürdőket, iskolákat, kutakat, díszes sírhelyeket (türbéket), valamint számos imaházat (mecsetet, dzsámit), építettek. Ezekből mára csak kevés számú maradt fenn. Budapesten ismert például, az ebből a korból származó Széchenyi és a Rudas Fürdő, Gül Baba türbéje, Szigetváron a Szulejmán Szultán dzsámi, Siklóson a Malkocs bej dzsámi, Pécsett pedig a Jakováli Hasszán pasa dzsámi. Ez utóbbi Magyarország legépebben, tehát minarettel együtt megmaradt élő műemléke, ami azt jelenti, hogy a muszlimok ma is Isten házaként, imahelyül használhatják.
Az iszlám azt tanítja, hogy az emberiség egyetlen nagy család, s fehérek a feketékkel, vagy feketék a fehérekkel szemben egyáltalán nincsenek fölényben. Az iszlám határozottan elutasítja a rasszizmus előítéleteinek legcsekélyebb nyomait is, és az emberek közötti különbségtétel egyedüli alapjának az egyéni erkölcsi minőséget tekinti. Az iszlámbeli testvériség kétféleképpen jut kifejezésre: a muszlimok egymás közötti kapcsolataiban és a nem muszlimokkal való viszonyukban. Az első kategóriára nézve az iszlám azt tanítja, hogy minden muszlim között abszolút és teljes a testvériség. Mivel az iszlámban nincsen papság, alapjában véve minden muszlim egyenlő, attól függetlenül, hogy milyen társadalmi rangú, gazdag-e vagy szegény, tanult-e vagy képzetlen.
A pécsi muszlimok ezeknek az elveknek megfelelően, a magyar társadalom hasznos tagjaiként, békében élnek együtt más vallások és felekezetek tagjaival.
Az iszlám jelentése: béke, alávetés, megadás. A béke azt jelenti, hogy az ember békében él önmagával és környezetével. Az alávetés pedig Isten parancsai iránti alázatot, odaadást és engedelmességet feltételez.
Az iszlám nem új vallás. Lényegében ugyanaz az üzenete és útmutatása, mint amit Isten az összes többi prófétának kinyilatkoztatott, mindegyikük az „Isten akaratának való átadást” azaz az iszlámot hirdette.
Fontos még hangsúlyozni, hogy a „mohamedánizmus” vagy „mohamedán” elnevezés, amely Európában az iszlámra és a muszlimokra használatos, teljesen hamis, helytelen, és félrevezető. Ez az elnevezés sérti az iszlám valóságos szelemét. Hiszen muszlimok nem imádják Mohamedet sem más teremtett lényt. Hitük szerint csak Allahot lehet imádni.
Allah, arab szó, amelynek jelentése: az egyetlen Isten. A szó származása az AL-ILÁH (az Isten) összetételből vezethető le. A legrégebb sémita írásokban az istent az IL vagy ÉL szó jelentette. Héber nyelven a Teremtőt Eloah (tbsz. Elohim)-nak nevezik, míg Jézus nyelvén az Alaha szó jelentette Istent. Az Allah szó Isten helyes arab elnevezése, mert ez az egyetlen kifejezés, amelynek nincs többes száma és neme.
A kérdésre visszatérve, a Korán így válaszol: „Az Irgalmas és a Könyörületes Allah nevében; Mondd: Allah az egyetlen; Allah az örökkévaló; Nem nemzett és nem nemzetett; És senki nem fogható hozzá.” (Korán, 112:1-4)
Allahban való hit az iszlám hit alaptétele, hiszen Allah Egyedüliségében és Mindenhatóságában kell hinni, és el kell ismerni azt a tényt, hogy egyedül Isten az, akit áhítatosan imádni és szolgálni kell, és csak őhozzá lehet segítségért és bűnbocsánatért fordulni, bárminemű közbenjáró vagy közvetítő nélkül.
A muszlimok hisznek még Allah angyalaiban, prófétaiban, és hisznek az Ó- és Újszövetség isteni eredetében, azonban kételkednek néhány részük történeti egységében, mert meg vannak győződve arról, hogy azok nem hű megfelelői annak, amit Allah eredetileg kinyilatkoztatott, hanem emberi kéz beavatkozására utalnak. A Biblia kanonizáció például mindenki előtt ismert fogalom, melynek során sok minden elveszhetett Isten eredeti kinyilatkoztatásából, illetve sok minden bekerülhetett abba, amit utólag már nem lehet korrigálni. Hiszik még a halottak feltámadását a világ végén; hisznek az Ítélet Napban és a mennyben vagy a pokolban letöltendő örök életben.
Noha hiszik, hogy Allah MINDENHATÓ, és neki rendelve az egész teremtett világ; ugyanakkor azt vallják, hogy Allah az embert szabad akarattal, választási- és cselekvő- képességgel áldotta meg, és ezért Allah teljesen igazságosan teszi morálisan felelőssé őt azért, amit életében tesz. Az iszlám azt tanítja, hogy a tetteinkért való felelősség terhét senki sem vállalhatja át a másiktól.
A muszlimok igen nagyra értékelik Jézust, s az ő anyját, Máriát. A Korán elmondja, hogy Mária Jézust szűzen szülte és úgy beszél Jézusról, mint Isten szaváról (Legyél!): Jézus példázata olyan Allahnál, mint Ádámé. Porból teremtette őt, majd így szólt: „Legyél! És lett.”
Mint Isten küldöttének sok csoda adatott meg neki. Például meggyógyította a vakokat, életre keltette a halottakat, de világosan kijelentette, hogy mindez Istentől származik. Jézus Izrael fiáihoz lett küldve, akik elutasították őt, és összeesküdtek ellene; de az Isten megmentette őt. A Korán tanítása szerint nem ölték meg, és nem feszítették meg a kereszten, hanem felemeltetett az Égbe.
Mohamed Isten utolsó prófétája és küldötte volt. Tehát ő semmiképpen sem az iszlám első prófétája, hanem az utolsó; nem az iszlám megalapítója, hanem annak lezárója. Vele jött Isten üzenetének átfogó, teljes és végső formája. Az ő feladata volt, hogy az előző prófétákat igazolja és kijavítsa azt, amit tanításaikban az emberi fondorlat meghamisított. Küldetése MINDEN néphez szól és MINDEN időre érvényes.
Ki a muszlim? Muszlim az, aki aláveti magát Isten akaratának. Mivel az iszlámban nincs papság, nincsenek templomi tisztviselők és hivatalos egyházi intézmények, a muszlimmá válás feltétele az, hogy meg legyünk győződve az iszlám tanítás igazságában és letegyük a hitvallást, ami így szól: „Tanúsítom, hogy nincs más istenség Allahon kívül, és Mohamed az Ő küldötte.”
A muszlimok hite szerint az iszlám a béke és az Istennek való alávetés vallása. Számukra az emberi élet - amit Istentől kaptunk -, a legfőbb érték. Az iszlám híveit a jóindulat kinyilvánítására és megadására, a békére való készségre tanítja. A muszlimok nem lehetnek agresszívek, nem sérthetik meg a másokkal kötött egyezséget. Háború esetén tilos az olyan polgári személyek életét kioltani, akik nem vesznek részt a hadműveletekben, s a foglyokkal emberhez méltóan kell bánni. Fontos alapelv, hogy a földek, a gyümölcsfák, a települések, a templomok és az állatok elpusztítását lehetőleg kerülni kell.
A muszlimok vallásukat nagyon racionálisnak, s a hívő és a gondolkodó szellem kívánalmainak megfelelőnek tartják. Ezzel kapcsolatban, a Korában az áll, hogy az ésszerű gondolkodás képessége Isten egyik legfontosabb adománya az embernek, amelynek megfelelő használata és továbbfejlesztésére Allah ösztönöz is mindenkit.
Az iszlám tiltja hívei számára a drogok, az alkohol és a tisztátalan ételek fogyasztását, a szerencsejátékokban való részvételt, a házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Nem azt követeli hívőitől, hogy azok vakon, kérdések feltevése nélkül higgyenek és kövessenek mindent. Ehelyett például a Koránban ez áll: „És ha kétségetek van afelől, amit kinyilatkoztattunk, akkor vegyetek egy ahhoz hasonló szúrát és hívjatok segítséget Allahon kívül, ha igazak vagytok.” (2:23)
Az iszlám az értelem használatára, a gondolkodásra és a személyes véleményalkotásra sarkall. Mohamed próféta a hagyomány szerint azt mondta: „Tanult híveink eltérő véleménye Allah kegye.” Az iszlám a tudományok tanulmányozására éppen úgy figyelmet fordít, mint az egész teremtésben előforduló titokzatos dolgok emberi kutatására. Hiszen Allah a Koránban több helyen is arra szólítja fel az embert, hogy hitét és tudását és bölcsességét a természeti jelenségek, s a bennük rejlő harmónia, szimmetria és szépség megfigyelésével és tanulmányozásával mélyítse el. Így például: „(Ő az), Aki a hét eget egymásra illesztette. Nem láthatsz egyetlen hibát sem a Könyörületes alkotásában. És nézd meg még egyszer: pillantásod (csak) hozzád tér vissza fáradtan és meggyengülten.” (67:3-4)
Az emberek egyedi tehetsége és képességei Allah adományai, amelyeket ki kell bontakoztatni, tökéletesebbé kell tenni és az emberiség javára kell fordítani. Ez ösztönzi az egyént arra, hogy cselekedeteiben csakis az Isten tetszését keresse és mindent a lehető legjobban tegyen, akkor is, ha figyelik, és akkor is, ha egyedül van. Hiszen mindig jelen van az állandó „felettes”, azaz az Isten, vagyis Allah, aki mindent tud, és mindent lát.
Például a jó munka, az udvariasság, az együttműködés az iszlámban mind az istentisztelet részei, akkor, amikor az Istenért teszik azokat, ahogy a Mohamed próféta mondta: „Nem igazhívő senki közületek addig, amíg nem kívánja felebarátjának ugyanazt, amit önmagának kíván”, valamint: „ha barátodat mosollyal fogadod, akkor jót teszel”, „a jó szó: kegyes cselekedet.”
A pécsi Minaret Iszlám Alapítvány ingyenes segítséget nyújt mindazoknak, akiket érdekel az iszlám vallás. További információ személyesen minden pénteken 14 órakor, Pécsett, a Jakováli Hasszán dzsámiban. E-mail: iszlam@hotmail.com.


Iszlám kislexikon
iszlám 1) - szó szerint: odaadás, azaz teljes oddaadás Isten iránt, a muszlimok hite. (Az izlám régies, elavult írásmód.) 2) Isten akaratában való megnyugvás és önmagunk átadása Istennek. Az élet minden területét magában foglaló életforma. Nem csak az ember lelki tartását, élettel szembeni alapállását jelenti, hanem minden praktikus dolgot is (pl. az embertársainkkal való viselkedést, politikát, jogot, gazdaságot, kultúrát, civilizációt.)

mohamedán A Magyarországon és a nyugati sajtóban elterjedt „mohamedánizmus” vagy „mohamedán” elnevezés, amelyet nagy előszeretettel használnak az iszlámra és a muszlimokra, teljesen hamis, helytelen, félrevezető és alapjaiban téves. Sőt, ezek az elnevezések sértik az iszlám valóságos szellemét, hiszen muszlimok nem imádják Mohamedet, sem más teremtett lényt. Hitük szerint csak Istent, arabul Allahot, lehet imádni. Allahban való hit az iszlám vallás alaptétele, hiszen Allah Egyedüliségében és Mindenhatóságában kell hinni, és el kell ismerni azt a tényt, hogy egyedül Isten az, akit áhítatosan imádni és szolgálni kell, és csak hozzá lehet segítségért és bűnbocsánatért fordulni, mégpedig bármilyen közbenjáró vagy közvetítő nélkül. „Allah az egyetlen; Allah az örökkévaló; Nem nemzett és nem nemzetett; És senki nem fogható hozzá.” (Korán 112:1-4) Muszlim az, aki „aláveti magát”, aki átadja magát Istennek, vagyis az iszlám híve.
(Az iszlamizmus illetve, az iszlamisták kifejezés a fentiekhez hasonlóan hibás, félrevezető és helytelen.)

muszlim 1) Az a személy, aki „aláveti” magát, aki átadja magát Istennek, azaz az iszlám híve.. 2) Az iszlám vallás követőjének neve helyesen, a muzulmán, a mohamedán név használata helytelen, a mozlim, moszlim régies változat.
muzulmán A kifejezés perzsa (müszülmán) és török (müslüman) közvetítéssel terjedt el nálunk, így mint idegen nyelvből többszörös közvetítéssel átvett kifejezés használata helytelen.. Helyette inkább a muszlim szó használata javasolt