Muszlim pénzveretek a 10-12. századi Magyarországon

Egyre több jel mutat arra, hogy nemcsak (a régi és a mostani) politikusok, de a magyarországi történészek is (évszázadokon át, egészen napjainkig) félrevezették a magyar népet. Hosszú időn át meghamisították, vagy jobb esetben elhallgatták azokat a tényeket, amelyek részleteit megismerve ma már nemcsak Magyarország, de egész Európa történetét át kell, vagy át kellene írni.

Például Glatz Ferenc akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, az egyik legismertebb magyarországi történészek egyike, azt álltja egyik fő művében, (Glatz Ferenc: A magyarok krónikája, Budapest, 1996. 9. oldal): hogy „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.” Az 1963 és 1965 közötti években az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) függetlenített KISZ-titkáraként, majd később az általa igazgatott Történettudományi Intézet párttitkáraként dolgozó Glatz Ferenc egyébként az vallja, „A magyar állam ezer éve, a zsidó-keresztény kultúrkör történelmének része…” Az, hogy a magyarságnak az iszlám világgal, vagy az iszlám kultúrával is kapcsolata volt a történelme során, fel sem merül a szerző műveiben.

Honfoglalóink arab dirhemjei

A magyaroknak az iszlám világgal való kapcsolatát leginkább a muszlimok által vert dirhemekkel lehet szemléltetni. Pár évvel ezelőtt kaptam néhány fénymásolatot, amelyek ezekről a rendkívül ritka régészeti leletekről készültek. Sajnos a többszöri költözködés során a magyarországi dirhemekről készült felvételek elkeveredtek valahova, csak a róluk szóló leírás maradt meg. Ezek szerint a közép-ázsiai török népek az iszlám elterjedése után csakúgy, mint az egész Keleten, illetve az andalúziai iszlám államban általános fizetőeszközként használták ezeket az arab írásjelekkel ellátott pénzeket. Az egyes országok – köztük a kazáriai muszlimok – maguk is vertek saját pénzérméket a dirhem mintájára. Az egykori Kazár Birodalom területén nagy számban kerültek elő a közép-ázsiai arab városokban vert 2,7-2,9 grammos ezüst dirhemek.
Ezeknek a leleteknek a nagy része utánzat, melyeket a kazár állam bocsátott ki, azonban rajtuk az arab felírás még nem torzult érthetetlenné, ahogyan az a barbár dirhem-utánverések esetében később elég gyakori lett. Szakemberek szerint az arab írásos pénz használata arra enged következtetni, hogy a kazár pénzverők és pénzt készíttető állami vezetők ismerték és elfogadták az iszlámmal együtt terjedő arab írásformát, vagy pedig a pénzverés volt – akár Kazár Birodalom vezetőjének megbízásból – iszlám vallást követő mesterek, tehát a muszlimok kezében.
A magyarság minden bizonnyal már a Kazár Birodalomban való tartózkodása alatt megismerkedett a dirhemekkel. Majd később a honfoglalásban részt vevő fekete magyarokkal együtt ez az arab feliratot pénz eljutott a Kárpát-medencébe is. A fekete és a fehér magyarok nem egy időben érkeztek az új hazába, valószínűleg László Gyula régész professzor is erre alapozta a kettős honfoglalásról szóló elméletét. Bíró Lajos (A magyar régmúlt titkai című munkájában) azt írja, hogy a fekete magyarok többsége az Ung-vidéken, illetve a közelében lévő Zemplén és Szabolcs megyéken kívül még a Felvidék nyugati részén telepedett le. Ezt a tarsolylemezek és az arab dirhemek ottani sűrű előfordulása is bizonyítja. Állítólag a régészek által feltárt honfoglalás korabeli sírokból összesen 70 darab dirhem került elő, melyekből 55-öt a Felső-Tisza vidékén, vagy más meghatározás szerint a Bodrogközben találtak.
Arra vonatkozóan, hogy a magyarok valóban használhatták ezeket a később előkerült pénzeket egy régi leírás is tanúskodik: Ibrahim ibn Jakub al Israil, spanyol származású, arabul író zsidó kereskedő és utazó híradásáról van szó. Ő az, aki 955-56-ban Kijevből hazájába tartva leírta a prágai vásárt, ahová a „türkök országából (ti. Magyarországról) muszlimok, zsidók és türk kereskedők jöttek”, hogy áruikért rabszolgákat, ónt és prémeket cseréljenek. A magyarországi muszlimokat a kutatás általában a honfoglalókhoz csatlakozott kálizokhoz sorolja. Feltehetően ők közvetítették az arab világkereskedelem áruit hazánkba, s ez magyarázza a hazánkban talált arab feliratú dirhemek megjelenését.
Jellemző a hazai történész „szakemberek” felkészültségére, hogy alig tudnak valamit a honfoglalás korabeli és későbbi dirhemekről. Az egyik legátfogóbb pénztörténeti munka például mintegy mellékesen megemlíti, hogy : „A pénzügyigazgatás és a pénzforgalom irányítása muszlim vallású kereskedők kezébe került, ezeket a bérlőket a forrásokban izmaelitáknak, kálizoknak nevezik.” A folytatás azonban már több mint elgondolkodtató - elképesztő butaság, következetlenség: „…az első látásra muszlim pénznek tűnő ’orientális típus’ is egyidejű az előbbivel, ám értelmezése, a rajta feltűnő keleties írás megfejtése nem sikerült, olvasata ismeretlen, bár orientalisták hosszú sora kísérletezett már ezzel. Ráadásul érthetetlen, hogy egy nyugati keresztény államban miért készítettek arab(os) feliratú érméket. (?) A magyarázat erre az lehet, hogy a 12. században gyakran izmaelita haszonbérlők kezében volt a magyar pénzverés, talán működésük során vezethették be rövid időre a keleties írást. [Gyöngyössy Márton: Magyar pénztörténet (1000–1526)]
Mindenesetre érdekes, hogy a spanyoloknak az ugyanabból a korból származó arab betűs andalúziai dirhemek szövegének feldolgozása, lefordítása nem okozott ilyen nagy gondot. Ki kíváncsi rá a http://www.islamyal-andalus.org/monedas/agmat3.htm oldalon megnézheti, elolvashatja és elgondolkodhat rajta: mennyire felkészült a magyarországi történész gárda, hol is tart a történelemtudomány!
De mielőtt tovább lépnénk, térjünk vissza a kálizokhoz. Kik is voltak ők? Tudjuk róluk, hogy már Horezmből muszlimokként kerültek Kazár Birodalomba, ahol csatlakoztak a magyarsághoz és hűségesen szolgálták a magyar királyokat fegyveres lovasokként, valamint gazdasági szakemberekként a kereskedelemben, a vámoknál, a pénzverésnél és a pénzváltásnál még a 13. században is.
Az államalapítás utáni magyar királyság, illetve az királyi kincstár egyik fő jövedelmi forrása a pénzverésből és pénzváltásból eredő haszon volt. Ez azt jelentette, hogy például a máshonnan érkezett külföldiek, Magyarországon magyar pénzt voltak kötelesek használni, így idegen pénzüket be kellett váltaniuk. A külföldi pénzek kényszerbeváltásából a király nem csekély jövedelemhez jutott, még méltányos váltási nyereség esetén is. Az Árpád-házi királyok pénzváltói és pénzverői pedig nem mások, mint kálizok voltak, ezt egészen pontosan tudjuk a korabeli dokumentumokból, leírásokból. Például Kálmán király, a zobori apátság számára kiadott okleveléből, amelyben név szerint is megemlítik őket.

Árpád-házi királyok muszlim pénzveretei
A történelmi nagy Magyarország pénzügyi, gazdasági stabilitásának megteremtésében tehát nem kis szerepet vállaltak a muszlimok. I. László halálától kezdve nagyarányú pénzromlás indult meg, ami azonban nem tette könnyűvé ezt a feladatot. A II. Istvántól II. Géza uralkodásáig eltelt 25 év alatt a magyar pénzek színezüst tartalma 0,399 grammról 0,0327 grammra esett vissza. A pénzrontási folyamat megállítása, az állandó súlyú és finomságú pénzek megteremtése II. Géza, illetve a magyarországi muszlimok nevéhez fűződik. Ebben az időszakban, amikor megerősödött a magyar pénz, a kálizok irányítása alá tartozott nemcsak a pénzverés, de a pénzváltás és a királyi jövedelmek beszedésének nagy hányada is. Talán éppen ez az alapja az erős királyságnak. És talán nem véletlen, hogy – amint azt al-Garnáti saját tapasztalata alapján írja – „ez a király szereti a muszlimokat.”
Nemcsak írásos források, hanem régészeti leletek is bizonyítják, hogy a pénzverés a kálizok feladata volt a 12. században. II. Géza és IV. István királyaink által veretett pénzérméken arab felíratok olvashatók. IV. István (1162-1163) és II. Béla (1131-1141) királyokat együtt, kettős trónon ülve ábrázoló rézpénzeken a veret alsó részén fekvő félhold és három arab írásjel látható. Az írásjelek jelentése „Illáhi”, azaz „Allah Egy”. Fehérvári Géza szerint ezek az érmék az Észak-Afrikában és (fentebb említett) Andalúziában hatalmon lévő Almoravida dinasztia (1056-1147) érmeit utánozták. Egy ilyen, IV. István vagy II. Béla uralkodása alatt készült érmét őriznek a londoni British Múzeumban. IV. István király rézpénzein az utóbbi felirat mellett még továbbiak is szerepelnek: a Korán kezdő, „al-Fatiha”nevű szúrájának első sora (a Biszmilláhi ar-Rahmáni ar-Rahím - magyarul: Az Irgalmas és Könyörületes Isten nevében) is felismerhető.
A későbbiekben III. Béla (1173-1196) és Imre (1196-1204), sőt utóda, II. András (1205-1235) pénzérméin is feltűnnek az arab mintákra visszavezethető, „kúfí” írást utánzó jelek, amelyeknek azonban már nincs olvasható értelme. Adorján Imre szerint IV. István idejében (tehát 1162 és 1163 között) valószínűleg még tudtak a kálizok arabul írni-olvasni, de a későbbiekben csak utánozták a hagyományos formát. A középkori Keleten, több helyen vertek arab stílusú pénzt, melyek között volt helyesen írt, olvasható, mint például a kazároké, de volt olvashatatlan utánzat is. Hazánkban a legkorábban vertek olvashatóak voltak, a későbbiek már nem. Az arab írásos magyar veretek közül azok az olvashatóak, melyeken nem túl díszes és kevés az írásjel. Vass Előd szerint a magyar pénzek jellemzői, hogy azokon „feltűnnek a félholdas ábrázolások”.Arról, hogy az Árpád-házi királyok által veretett dirhemek eljutottak- e más országokba, egyelőre nincs bizonyíték. Arról viszont lehet találni híreket, hogy a máshonnan származó dirhemek eljutottak északon egészen svédekig, nyugaton Írországig.