CSAK TISZTA FORRÁSBÓL

Iszlám történelem, iszlám művészet, iszlám tudományok – vajon gondolkodtál-e már muszlim barátom azon, hogy milyen összefüggések vannak e fogalmak között. Vagyis, kicsit pontosabban meghatározva, megvilágítva némileg a mondanivalóm lényegét: azok a Kedves Barátaim, aki nem szeretnek gondolkodni, csak mintegy automata, vagy óramű-szerkezetes gépezet unos-untalan ugyanazokat a gondolatokat szajkózzák, vagy idióta internetes oldalakon „szájkaratéznak”, vajon mikor jönnek rá, hogy az emberiség közös kulturális kincséhez bizony hozzátartozik az iszlám tudomány, az iszlám művészet, (benne a művészetek sok ága, ágazat), és persze az iszlám történelem, továbbá az iszlám tanítása szerinti helyes elmélkedés is.

A mi történelmünk. Az igaz a valós iszlám történelem! Úgy ahogyan azt muszlim eleink megérték, ahogyan azt muszlim történészeink lejegyezték, ahogyan az muszlim iskoláinkban, muszlim tanáraink megtanították, ahogy muszlim tudósaink könyvekbe, kötetekbe rendezgették. A napokban átnéztem, majd pontosan rögzítettem, mik azok a témák, melyeket magyar nyelvű könyvkiadók az iszlámról megjelentetnek/megjelentettek a közelmúltban. Tettem ez azért meg egy készülő magazin szerkesztése közben olvasnom kellett egy írást, amelynek szerzője azon fanyalog, hogy nincs elegendő az iszlám vallásról szóló, vagy azzal kapcsolatos mű a mai Magyarországon. Ami sajnos nem igaz. Szigorúbban fogalmazva, egyértelműen az is kijelenthetem, hogy ez hazugság, de nem teszem, mert úgy gondolom, hogy az illető nyilvánvalóan nincs tisztában a magyarországi könyvkiadás valós helyzetével, gyakorlatával fogalma sincs az évente megjelenő nagyszámú ilyen kötetekről. (És akkor az újabb kiadásokról, utánnyomásokról, vagy csak címlapjukban más művekről nem is szóltam!)

Ennyit a minőségről… más dolog a témaválasztás! Mert az is fontos, nagyon fontos - lenne. Nem hinném ugyanis, hogy helyes egy olyan művet (vagy műveket) a kezdő muszlimok kezébe adni, ami nem az alapokkal, hanem például az iszlám miszticizmussal, a helyes útról letért szekták tanaival, orientalisták vagy zsidó iszlám szekértők (például Germanus, vagy Goldziher) meg hasonlók tanításaival, ideolódiájával foglalkozik. Vagy olyan távoli (egzotikus?) tájakra csalogatja az ifjúságot, ahol nem mindig az történik, vagy úgy történik, ahogy az hitünk tanítása szerint jó, vagy megfelelő lenne. Épp az imént érkezett egy hír, hogy egy tizenéves muszlim fiatal önkezével vetett véget az életének, egy másik (rokon gyerek) pedig begyógyszerezte magát, egy harmadik az ereit vágta fel…

Kíváncsi voltam, hogy ők – a bajbajutott muszlim fiatalok – például miket olvastak, tanultak. Bele is lapozgattam pár ilyen itteni állami tankönyve és nem hittem a szememnek. Az egyikben, a filozófia című fejezetben (továbbá a forrásközleményekben is hivatkoznak rá) felfedeztem például „İmre Lakatos (9 Kasım, 1922 - 2 Şubat, 1974)” vagyis magyar helyesírással: Lakatos Imre (1922-1974) nevét! Na, lássuk ki is volt ez az ember, aki egy muszlim diák tankönyvében a fő témák egyike? Lakatos Imre, eredeti nevén Lipsitz Imre 1922-ben született Debrecenben, zsidó származású családban. Egyike volt azoknak a fiatal kommunista értelmiségieknek, akik a második világháború utáni új rendszer fő támogatói lettek… Amikor jobban érdekelni kezdett a dolog, hogy mit is tanulhatnak ezek a mi itteni diákjaink, alaposabban utána néztem a dolognak! Mindent nem írok ide, csak a lényeget. Akit a többi is érdekel, esetleg itt elolvashatja a teljes anyagot: http://beszelo.c3.hu/03/12/12bandy.htm

Ez a Lakatos-Lipsitz állítólag a 2. vh. ideje alatt Nagyváradon, rávette az általa vezetett marxista önképző kört, hogy támogassa döntését, hogy egy 19 éves, bujkáló zsidó lány öngyilkosságot kövessen el a csoport érdekében. „Liebschitz (később Lakatos) Imre volt, aki félelmetes elmeélű szónoklattal befolyásolta a valóságos vésztörvényszékké átlényegült gyülekezetet.” – olvasható a cikkben. Kétség kívül gyilkosság történt, ami miatt soha senkit, sem a zsidó-marxista csoport tagjait, sem a vezetőjét bíróság elé nem állították, el nem ítélték! Ellenkezőleg, sztárt, példaképet csináltak belőle, beteges gondolkodásmódjából pedig ideológiát, tananyagot kreáltak fiatalok, muszlim számára!

De térjünk vissza az eredeti témafelvetéshez! Kézenfekvő tehát a kérdés: hány olyan az iszlám történetével, az iszlám hiteles töténelmével foglalkozó magyar nyelvű könyvet adtunk ki eddig, vagy hány olyan iszlám weboldal, blog működik, ahol történelmünk nagyjainak életét, példáit lehet, vagy lehetne tanulmányozni. Például azét a Bem tábornokét, aki Törökországban nemcsak egyszerűen felvette az iszlám vallást, de komolyan gyakorolta is. Vagy hányan ismerik annak a székely legénynek a nevét, aki Ibrahim Müteferrika néven (magyar muszlimként) a semmiből megteremtette a törökországi könyvkiadást. Megtanulta az arab, a perzsa nyelvet, a betűmetszés művészetét, a papírgyártás tudományát. Büszkék lehetünk, a lengyel-magyar szabadságharcosra, az iszlám útján számos csatát nyert a muszlim hadvezérre? Vagy a nincstelen székely emigránsból, tudóm muszlimmá, könyves emberré vált elődünkre. Vagy a Kossuth katonáiból, katona orvosaiból Isztambulban kialakult kolóniára, melynek történetét máig senki sem igazán kutatta még ki teljességgel és tárta az olvasóközönség elé…

Pedig mennyi-mennyi hasznos dolgot lehetne tanulni ezekből a történetekből. Mert – ráadásul szerintem – ez a muszlim történelem, nem az, amit az orientalisták, vagy zsidó-keresztény tudósok, kutatók írnak. Köztük például olyan, maga magukat „szakértőnek” tartó vicces alakok, akik egy része még a keleti nyelveket sem bírja, mások meg arra büszkék, hogy már párszor néhány hetet eltöltöttek például itt Isztambulban, vagy Törökországban! Vannak persze olyanok is, akik például igen jól megtanultak (nálam tán ezerszer jobban értenek, beszélnek) arabul, de olyanok ők, mint boldogult ifjúkorom sváb-magyar-cigány anyanyelvű falubolondja, aki sem írni sem olvasni nem tudott! Akit gyakran kellett megvédeni az ütlegek elől, zagyva beszólásai miatt, ha idegen érkezett a svábok, cigányok, magyarok, a 2 vh. után betelepített felvidékiek, székelyek által lakott kis településre!

Kellene tehát – talán – valami szánvetésféle, összegzés, elgondolás, döntésféleség! El kellene végre döntenie mindenkinek maga magában, – persze, ha lehet, és ha valós igény, illetve mód van rá – hogy tiszta forrásból szülessenek-e iszlám kiadványok. El kellene végre döntenie talán, hogy milyen úton, hogyan tovább… El kellene dönteni talán, hogy fel lehet-e, kell-e a versenyt a nem muszlim, könyvkiadóddal, a muszlim ellenes propaganda szervezetekkel, a nyíltan, vagy burkoltan hamis információkat megjelentetőkkel, terjesztőkkel szemben! Hogy le lehet-e ültetni a különféle magyarországi, európai és a világon másutt működő muszlim szervezeteket egy ilyen párbeszédre, vagy több és folyamatos konzultációra.

Jómagam egy hosszabb betegségtől viszonylagos tétlenségre, csökkent teljesítőképességre kárhoztatva sok mindent végig gondoltam: insallah, szeretném befejezni, a még félig kész munkáimat, megírni pár foglalkoztató gondolatot, nyomdakésszé tenni a könyveimet, és szeretném megérni, hogy nemcsak a receptek (a konyhaművészetünk) vált ki elismerést, de történelmi és vallási blogbejegyzéseink is!

اهْدِنَا الصِّرَاطَ الْمُسْتَقِيمَ
صِرَاطَ الَّذِينَ أَنْعَمْتَ عَلَيْهِمْ غَيْرِ الْمَغْضُوبِ عَلَيْهِمْ وَلاالضَّالِّينَ


Bezzeg egy másik facebookos ismerősöm, aki viszont az iszlám tanításával áll némileg hadilábon - következetesen keveri az orientalista és iszlámi fogalmakat - pont az ellenkezőjét írja, és arra buzdítja, ösztökéli ismerőseit, bejegyzéseinek olvasóit, hogy össze kéne fogni már egy hazai iszlám könyvkiadás anyagi alapjainak megteremtése (szponzorálása) érdekében. Ez utóbbiban sok igazság van! Csakhogy, amíg amott a profi magyarországi (zsidó, keresztény, hitetlen) kiadók háza táján többnyire hivatásos képzett szakemberek (szerkesztők, korrektorok, grafikusok, orientalisták stb.) dolgoznak, nagy valószínűséggel igencsak jó profitot termelnek, szép pénzeket keresnek az iszlám témákkal, addig emitt – az amatőrizmus mellett – a korrekt együttműködés igénye is hiányzik. A magukat sokra tartó, és iszlám tárgyú könyvek tucatjait létrehozó szektagyanús „alkotóközösségekkel) nemcsak az a gond, hogy alapvetően nem könyvkiadási szakemberek, hanem az is, hogy gőgjükben nem veszik észre a (sokszor nevetséges elemi) hibákat, nem is merik el az önálló gondolkodás hiányát. Így jöhetnek létre például a fordítások fordításaiból született magyarítások, a germanizmusoktól vagy anglicizmusoktól hemzsegő édes magyar anyanyelvünket többszörösen megszégyenítő, sárba taposó fércmunkák.