Bejegyzések
Joga van-e egy népnek megismernie a saját valós történelmét? Látszólag ugye költői e kérdés! De gondoljunk csak bele: a magyarság évszázadokon át, urai, rabszolgatartói, hittestvérei – a nála erősebbek, jobban szervezettek elnyomása alatt élte élét. Amikor megérkezett vagy visszaérkezett (?) a Kárpát-medencébe (ilyen és olyan elméletek is vannak) erős, hatalmas nép volt. Olyan, amely képes volt önálló államot, saját királyságot létrehozni, azt működtetni és ellenséges környezetben is – az Árpádházi-királyok uralma alatt – mindvégig – megőrizni az önállóságát, gazdasági és katonai hatalmát is.
Nézzük meg a mostani Magyarországot, amely csak kicsiny, elenyésző hányada a Történelmi Nagy Magyarországnak. Pontosítsunk: a Kárpát-medencei Nagy Magyar Királyságnak. Mert ezzel a hazával egy időben egy másik, egy kaukázusi Önálló Magyar Királyság is létezett. Aki nem hiszi, járjon utána! Javaslom mindenek előtt, például Bendedfi László könyveinek tanulmányozását:
Esetleg mindehhez, érdemes még hozzáolvasni Györrffy György: A magyarság keleti elemei című munkáját , illetve, más hasonló olyan kiadványokat, melyek azt tárgyalják, hogy a magyarság keleti nép volt, amely egy sajátos „keleti kultúrával és tudással” – Pontosítsunk: László Gyula professzor és mások szerint is „iszlám műveltséggel” - érkezett meg a Kárpát-medencébe, és alapított ott saját államot. Olyan saját államot, aminek önálló kincstára, királyi adóbeszedői, saját hadereje volt, amit rettegett szinte az egész korabeli Európa.
Ezzel szemben például mi van most? Egy szellemileg gazdaságilag, erkölcsileg teljesen lepusztított – szomszédjai által utált, törpe – Magyarország, amelynek nemcsak saját történelme, történelemoktatása sincsen – de még saját honvédelme, nemzeti hadserege sincs. Az új kormány hadügyminisztere nyilatkozta éppen a minap az állami közszolgálati (?) televíziónak nevezett csatornán, hogy mindösszesen 17 tartalékos „honvéd” áll az elveszett ország rendelkezésére. Aki azt hiszi, hogy ez csupán egy rossz vicc, keresse ki, és nézze meg saját maga az új miniszter nyilatkozatát. Közben azért jusson eszébe az is, hogy a kizárólag pénzért vitézkedő, mostani „honvédők” merre védelmezik, a Trianonban megcsonkított és valójában csak virtuálisan (papíron, adminisztratív módon) létező Hont, a hazát! És persze jusson eszébe az is a Kedves Olvasónak, hogy ki ellen, mi ellen védelmezi e zsoldos sereg a magyarság szuverenitását, létét. Mire költi az eu tagállammá, vált – történelmi – önállóságát elvesztett magyarság az IMF hitelekkel feldúsított pénzét, vagy az egyszerű magyar nép izzadsággal előteremtett adóforintjait, a vele szemben mindig következetesen szigorú és elszámoltató, önmagával szemben viszont több mint elnéző, éppen regnáló bürokratikus hatalom? Az éppen aktuális kormány?
Mindezt természetesen annak a középkori gondolatnak, gondolkodásmódnak a jegyében, ami úgy hangzik, hogy „Magyarország a kereszténység védőbástyája”… volt, van és lesz majdan is! Mert végtelenségig elbutított és megnyomorított magyarság legfőbb feladata, a még mindig a gyarmattartók ideológiája szerint gondolkodó vezetőik életét, jobbá tenni! Pedig ma már nem királyok, hercegek, grófok, a feslettségükről - erkölcstelenségünkről - elhíresült püspökök, pedofil papok, mások uzsorakölcsönein kiiskolázott zsidó intellektuelek, hanem csupán saját, és kosztosaik üres zsebeit teletömni vágyó egyszerű (?) politikusok ülnek a népképviselet elvei alapján a danaparti díszes házban, a Parlamentnek nevezett gyönyörű épületben, ahová korunk Tiborcai aligha tehetnék be lábaikat, és mondhatnák el panaszaikat!
Persze nemcsak azért nem hagynák szóhoz jutni őket, mert nem egy egész élete alatt munkában megőszült átlag magyar nemcsak, hogy nem olvassa, de talán nem is értené például a vatikáni tudóskörökből éppen nemrégiben kikerült a „Magyarság mint a nyugati keresztény művelődés védőbástyája” címmel megjelent kiváló értekezést. És azt sem persze, hogy miért kell neki, rokonainak és minden rendű és rangú ivadékának máig ezekért a célokért vérüket, verejtéküket ontani. Avagy, az egészséges táplálkozásra szánt forintjaikat inkább gyógyszerekre és a külföldön (Pl. Afganisztánban, Irakban) szolgálatot teljesítő haderő, az állítólagos újjáépítők zsoldjára - fizetésére fordítani! Modernkori rabszolgává, kiszolgáltatott alattvalóvá idegen érdekek, messzi távoli népek, testvérnépek leigázóinak lenni...
Még a bélyegkiadás egyedüli monopóliumát élvező Magyar Posta is kitesz/kitett magáért, amikor bélyegsor adott ki azzal a címmel, hogy „450 éve Európa védvonalában” milyen vallásháborút, török (avagy tágabb értelemben iszlám) ellenes harcokat vívott Magyarország!
Ez az évszázados harcokban megedződött magyarság az ezredforduló után – semmit sem tudván saját valódi történelméről – aztán, gyorsan és lelkesen csatlakozik az Európa Kulturális Fővárosa mozgalomhoz. Pécs 2010-ben Isztambullal - a régi ellenséggel együtt – a sok internetes fórumon nyíltan utált törökökkel együtt - Európa Kulturális Fővárosa (EKF) lesz egy évre. A programok tervezésében pedig olyan jeles pécsi – nyilván megalapozott és mértékadó történelmi tapasztalatokkal rendelkező szervezetek segítenek – mint például az „Izrael Pécsi Barátainak Köre (Pécs, Széchenyi tér 7-8)”, amely 2005. március 17- én kap működési célokra előbb 100 ezer, majd ugyanabban az esztendőben még további 100, illetve 200 ezer forintot. A „Nemzeti Civil Program” elnevezésű szervezettől pedig 2007-ben 230 ezer forintot. Nagyjából akkor, amikor a nyilván súlyos anyagi gondokkal küszködő Pécsi Zsidó Hitközség vezetője, aki mellesleg a MAZSIHISZ egyik alelnöke is, szemrebbenés nélkül ellop egy tömött pénztárcát, amit egy vele azonos időben a helyszínen felejt egy másik vásárló. A biztonsági kamerát rögzítik a történteket, tagadni nem lehet, mégis hetek telnek el, míg a tolvaj önként lemond tisztségeiről.
Ezután 2009 nyarán nyoma vész az „Izrael Pécsi Barátainak Körének” is, és természetesen az általuk különféle címeken, különféle helyekről felvett pénzeknek is. Az internetes hírek szerint beszámolási kötelezettségeiknek a megadott határidőig nem tesznek/tettek eleget. A résztvevők „Izrael Pécsi Barátainak Körének” tagjai, köztük nem egy hosszú ideje jól ismert pécsi közszereplő, természetesen háborítatlanul élvezi az életet, nem egy közülük aktív nyugdíjasként nyilván nem sokat töpreng azok sorsán, akiket kevés pénzért évekig dolgoztatott, és elfelejtett tájékoztatni, hogy valójában milyen célok és eszmék érdekében használta ki egykori munkatársai, beosztottjai jóhiszeműségét!
۞
Joga van-e egy népnek megismernie a saját valós történelmét?
Joga van-e egy Magyarországon született és életének nagy részét ott leélő embernek megismerni saját maga és kortársai, félrevezetett sorstársai valós történelmét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.