BIZONYÍTÉKOK AZ ISZLÁM KORAI JELENLÉTÉRE MAGYARORSZÁGON

Árpád-kori muszlim lakóházakat találtak Hajdúböszörményben

Ramadán előtt nem sokkal adta hírül a vidéki sajtó (haon.hu) Magyarországon, hogy Hajdúböszörményben kiásták az első olyan Árpád-kori lakóházat, amely immár nagy valószínűséggel bizonyítja/bizonyíthatja, amit a „Magyarok és az iszlám” című könyvünkben http://pte.academia.edu/EbubekirFerenci/Books/821967/Magyarok_es_az_iszlam is kifejtettünk: a Kárpát-medencei történelmi nagy Magyarország területén iszlám vallású lakosság is élt.

A szakirodalom (a történészek, a kutatók szűk köre) ugyan korábban is tudott írott forrásokról, a magyarországi muszlim népesség létezéséről és azok fontos szerepéről az Árpád-házi királyok (pénzügyi, gazdasági és katonai) hatalmának megőrzésében betöltött jelentős, és elévülhetetlen szerepéről, a közoktatásba, a köztudatba (annak egyoldalú keresztény-zsidó szemlélete, felfogása miatt) azonban nem kerülhetett be ez az információ. Magyarországon sem az általános-, sem a középiskolákban, sem az egyetemeken, főiskolákon mindmáig nem tanítják, hogy az ország történelmében (a honfoglalás, az államalapítás, illetve később a királyság hatalmának biztosítása, megőrzése terén) milyen fontos tényező volt az iszlám vallású népesség.

Mint korábban másutt már leírtuk: „Manapság egyre több olyan bizonyíték kerül elő, ami igazolja, hogy hosszú évszázadokon keresztül a magyarországi történészek, társadalomkutatók, illetve más tudományágak művelői is félrevezették az ország lakosságát, becsapták a hozzájuk képest kevésbé tájékozott jónépet. Megtehették, hiszen miközben az ország lakóinak döntő többsége mással volt elfoglalva (szántott - vetett - aratott, vagy éppen másutt dolgozott, hogy a saját és mások megélhetését biztosítsa), csak keveseknek adatott meg, hogy a régmúlt eseményeivel és azoknak magyarázatával foglalkozzanak. Az írástudók nagy része pedig arra használta fel ezt az előnyt, hogy saját érdekeik, felfogásuk, vagy éppen politikai (esetleg vallási) elkötelezettségük szerint formálják a közvéleményt: eltitkolják, vagy éppen megmásítsák a tényeket.”

Az Árpád-kori iszlám vallású népesség tagjai azok, akiket hol izmaelitáknak, hol böszörményeknek, esetleg kálizoknak, vagy szerecsenyeknek, (szaracénoknak) neveznek a régi forrásokban. Mesterházi Károly szerint például az izmaelita szó tulajdonképpen az arab népek összefoglaló latin neve volt. Később aztán minden muszlimot így neveztek. Elsőként (valószínűleg) az 1196-ban, az Imre királytól származó eszéki vámkiváltságát biztosító oklevelében szerepel a nevük. De például az 1215-1222. évek közötti váradi tüzes-vas próbákon (Váradi Regestrum) felvett jegyzőkönyvekben is fennmaradtak a nyírségi böszörmények nevei: Taksza, Péntek, Eliah, Ibrahim stb. Másutt pedig azt olvashatjuk, hogy a „Nyíri izmaeliták: Illyés és Péter, mások tanubizonyságára is támaszkodva, ispán Bánk bíró meg Bola poroszló előtt tolvajságról vádolák a Salamon falvabeli Jánost, Kosztát és Mikót. Ezeket meg is égette a vas.” Megint másutt azt olvashatjuk, hogy „A Váradi Regestrum az 1219. évből, a 41. § alatt a következő istenítéletről ad beszámolót: „A nyíri izmaeliták által vádlott vámosi és tapolcai jobbágyok tisztázzák magukat: Illés és Péntök nyíri szaracénusok kezet fogva több másokkal rablásról vádlották Márton ispán vámusi jobbágyait…” http://bazleveltar.hu/news.php?item.20.2

A Szalay-Baróthy szerzőpáros írja (könyvének „Köz- és műveltségi állapotok az Árpád-házi királyok idejében” - című fejezetében), hogy mikor az izmaeliták Magyarországba jöttek, már muszlimok voltak. Illetve azt is tudjuk, A Szalay József – Baróti Lajos: A Magyar Nemzet Története című munkája (és persze más források) nyomán, hogy „az Árpád-kori forrásokban többnyire ismaelita vagy saraceni néven emlegetett, magyarul böszörményeknek nevezett” magyarországi muszlimok eredete még a magyarság dél-oroszországi történetére nyúlik vissza. A kazár birodalomban, amelybe a 830  körüli  időkig köztudomásúan a magyarság is beletartozott, már a 8. század óta kulcsszerepet játszott részint, mint katonaelem – a kagán testőrsége –, részint, mint kereskedő és kincstári jövedelemkezelő réteg, ez a vallási hovatartozását illetően egyértelműen az iszlámhoz köthető népcsoport.

Visszatérve tehát az eredeti tudósításra, amely beszámol róla, hogy Hajdúböszörményben ugyanazon a területen már 1979-ben találtak az Árpád-kori faluhoz tartozó régészeti objektumokat. „Az akkori ásatás M. Antalóczy Ildikó régész nevéhez fűződik, ő négy évig dolgozott a szóban forgó helyen. Később Hajdú Zsigmond és Nagy Emese Gyöngyvér régészek is ásattak ott. Mindegyik esetben egy középkori falu nyomait találták meg. „Több évtizedes múltja, története van tehát a terület régészeti feltárásának, és a megtalált objektumokat különös jelentőségűvé avatja, hogy az Árpád-kori Magyarországon élő muszlimok kutatásával foglalkozó történészek hosszú ideig, pontosabban az M. Antalóczy-féle ásatásig csak írott forrásokra hagyatkozhattak.” - olvasható a lap tudósításában.

Diákok a hajdúböszörményi ásatáson. Tervek szerint ide épül majd az iskolájuk új tornaterme.

A korábbi ásatások anyagai, következtetései épp úgy nem kerültek be eddig a köztudatba, mint a többi, az Árpád-kori iszlám vallású népességről szóló fentebb említett többi információ. A régészeti feltárásról tudósító vidéki lap szerint, 1979-ig a magyarországi muszlimokhoz még közvetve sem lehetett régészeti emlékanyagot kötni. Egy a Déri Múzeum Évkönyvében 2003-ban megjelent tanulmányból, pontosabban a tanulmánynak a világhálón közzétett részletéből – tudhatjuk mindezt. Sajnos ennél több, az Árpád-kori falu muszlim lakóival kapcsolatos információt nem közöl a lap, és a feltárt (vagy eddig a feltárással kapcsolatosan nyilvánosságra hozott) emlékanyaggal kapcsolatosan sem lehet több az iszlám történelem szempontjából lényegeset megtudni egyelőre.

Felsorolva a mostani mintegy kétezer négyzetméteren végzett ásatás hozadékát a lapnak nyilatkozó, Szolnoki László elmondta, hogy megtaláltak nyolc nagy méretű, földbe mélyített veremházat (lakóházat), négy fedett, földbe mélyített műhelyt (vagy raktárhelyiséget), két kutat, mintegy ötven agyagnyerő gödröt, tároló vermet és árkot. Rengeteg kerámiatöredék, fém-szerszám (például kovács fogó, sarlók, kések), kengyel, sarkantyú, patkók, vaskulcsok, vas-, réz- és ólomveretek, mérlegsúlyok, ezüst és bronz gyűrű, karperec, hajkarika – került elő. Találtak negyvenhárom teljesen ép és négy töredékes, többségében ezüst pénzérmét, továbbá nyílhegyeket és íjcsontokat is.

A régészeti leletek a szokásosak, a ritka bennük az, hogy régész találta meg őket, ráadásul házban, műhelyben, gödörben, ami így kiváló időhatározó. Különlegessé pedig az teszi őket, hogy ennyi minden (például öt ólom mérlegsúly) megmaradt egy ilyen kis területen. El lehet képzelni, mi lehet még a földben, ha ennek a lelőhelynek, a feltehetően nagy kiterjedésű középkori falu területének csak mintegy fél százaléka van még megkutatva, körvonalazta a régész a június 7-én befejezett ásatás jellegzetességét. A régészeti leleteket a tisztítást követő restaurálás és leltározás után a böszörményi múzeumban helyezik el - adta hírül a lap az említett beszámolójában.

(A haon.hu alapján)

© Ebubekir D. FERENCİ

demirPRess

İstanbul

TÜRKİYE